A víz minősége
Milyen vizet iszunk?
Mi az ivóvíz?
Az ivóvízminőség eléréséhez meg kell felelni az Egészségügyi Minisztérium és az európai szabályozás szigorú előírásainak. Két alapvető feltételt kell betartani:
- a víz nem tartalmazhat betegségokozó mikrobákat és vírusokat;
- nem tartalmazhat nem kívánatos elemeket olyan koncentrációban, amely átlépné a szabványokban előírt értékeket.
A víz kimeríthetetlen forrás?
A Földön a víz több hónapig tartó ciklusban, állandó folyamatos körforgásban újul meg. Franciaországban éppúgy, mint a többi mérsékelt övi államban ez a körforgás elegendő mennyiségű nyersvizet biztosít számunkra.
Bár e körforgás állandó, a víz minősége romolhat. Útja során természetes és emberi tevékenységből származó szennyező-forrásokkal kerül szembe. A vízforrások megóvása érdekében bonyolult műszaki és szakmai megoldásokkal próbálunk a természet segítségére sietni.
Kiemelt ellenőrzés minden állomáson
A víz jellemzőit folyamatosan figyelemmel kísérjük, a forrástól (vagyis a folyóktól és a vízadó rétegektől) egészen az ivóvíz csapjáig.
A vízkivételi ponttól felfelé riasztóállomások segítségével ellenőrizzük folyamatosan a víz főbb jellemzőit. Ha bármilyen értékhatár átlépését észleljük, azonnal közöljük azt az ivóvíztermelő üzemmel, mert ez teszi lehetővé, hogy az eseti szennyeződésekhez igazítsuk a vízkezelési módszert.
Az ivóvíztermelő üzemben érzékelők figyelik a víztisztítás minden lépését. Ellenőrzik a tisztítás hatékonyságát annak érdekében, hogy a vízminőség kifogástalan legyen.
A hálózat teljes hosszán, a víztározókban, a nyomásfokozókban, egészen a felhasználás helyéig ellenőrizzük a víz minőségét.
Óvjuk a víz minőségét
A víz, melyet a víziközmű szolgáltatók Önhöz eljuttatnak, teljesen egészséges. Minőségét számos ellenőrzés biztosítja. Ám mint minden más táplálék esetében, Önre is hárul feladat a minőség megőrzésének érdekében. Felsorolunk néhány szabályt, amelyet hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Tartsuk be a higiéniai szabályokat!
- Ahogy főzéshez is csak tiszta edényt használunk, úgy a poharakat is el kell mosni. Rendszeresen tisztítsa kancsóit és edényeit ecetes vagy sós vízben, majd öblítse el őket.
- A jégkockákat is rendszeresen cserélje, így nem veszik át a többi élelmiszer szagát.
- Tisztítsa rendszeresen a berendezésekhez tartozó felszereléseket, például a melegvíztartályt is.
- Tartsa karban a csaptelek kiegészítőit (szűrő, vízporlasztó), illetve a felszereléseket, például a vízlágyítót, a tusoló flexibilis csövét, mert ezeknek meg kell felelniük az egészségügyi szabványoknak.
Soha ne igyon állott vizet!
Mikor néhány napot távol tölt otthonától, a víz megposhad a csőrendszerben, s ilyenkor baktériumok fejlődhetnek ki benne. Ezért mielőtt csapvizet inna, tanácsos azt addig kiengedni, amíg egészen hideg vízhez nem jut. A hideg víz jelzi, hogy az állott vizet leürítette.
A víz frissen fogyasztandó!
A hideg jót tesz a vízzel. Iváshoz csak hideg vizet használjon. Ha keverőcsapos rendszerrel rendelkezik, ügyeljen arra, hogy a kar teljesen jobbra fordított állásban legyen. Ne hagyja, hogy fogyasztás előtt a víz hosszú ideig érintkezzen a levegővel vagy sokáig ki legyen téve a nap sugarainak.
Főzéshez is csak megfelelő vizet használjon!
Ne használjon meleg vizet tea, kávé, instant italok vagy liofilizált (szárított termékek) elkészítéséhez (mert a meleg kedvez a baktériumok fejlődésének). Inkább hideg vizet melegítsen fel lábasban vagy mikrohullámú sütőben.
Klór, ólom, mészkő
A klór, az ólom és a mészkő
A víziközmű-szolgáltatók folyamatosan ellenőrzik az Önhöz eljuttatott víz jellemzőit. Ez garantálja a minőséget az Ön számára. A következőkben választ adunk olyan kérdésekre, amelyek minden bizonnyal felmerülnek Önben, ha azt észleli, hogy a víz klórt, meszet vagy ólmot tartalmaz. A víz klór- illetve mésztartalma normális jelenség.
Miért meszes időnként a víz?
A mész a víz minden fajtájában természetes összetevőként jelen van és nincs hatással az egészségünkre.
A víz mésztartalma az oldott kalcium és magnézium mennyiségétől függ. Egyébként mindennapi fogyasztásra az olyan víz ajánlott, amely tartalmaz oldott ásványi sókat, pl. magnéziumot és a kalciumot.
A nagyon meszes vagy „kemény" víz jellemzői:
- a szappan gyengén habzik, könnyebben leöblíthető;
- fehér cseppek maradnak az edényen száradás után;
- eltömíti a melegvízvezetéket, a kazánokat, az elektromos háztartási eszközöket.
A kevésbé meszes vagy „lágy" víz jellemzői:
- a szappan jobban habzik, nehezen öblíthető le;
- az edényeken nem marad lerakódás;
- a vezetékek nem tömítődnek el.
A kazánja megóvása érdekében szabályozza le a víz hőmérséketét 50° vagy 55°-ra, mivel a lerakódás 60° fölött gyorsabban képződik.
Miért van néha klórszaga a víznek?
A víz összes minőségi jellemzőjének, pl. az egészséghez nélkülözhetetlen ásványi sók megtartásának érdekében az ivóvíztermelő üzem kimeneténél és az ivóvízhálózat más pontjain kis mennyiségű klórt adagolunk a vízhez; körülbelül 0,2 grammot 1000 literenként. A klór segítségével szabadulhattunk meg a súlyos járványoktól Európában. Egyedüli hátrányát a szaga jelentheti, mely nem zavaró és könnyen csökkenthető.
Hogyan lehet eloszlatni a klórszagot?
Az ivóvízhálózat különböző pontjain a klórszag más-más intenzitású. A klór illékony anyag, megszűntetése érdekében a következőket tehetjük:
- levegőztessük egy kis ideig a vizet fogyasztás előtt;
- tároljuk a vizet üvegpalackban vagy üvegkancsóban, de nem tovább 24 óránál!
- ha azonnal fogyasztani akarja, adjon hozzá literenként három-négy csepp citromot.
Mit tehet, ha a vezetékek ólomból készültek?
Ma már tilos ólmot felhasználni vezetékek előállításához. Ha Önöknél még nem cserélték le az ólomcsöveket, a következők szerint érdemes eljárni:
-
ne igyon olyan vizet, amely túl sokáig állt a csövekben. Máshol töltött hétvége vagy nyaralás után engedje ki a vizet mielőtt inna belőle vagy használja fel a mosdóban;
-
ital elkészítéséhez vagy főzéshez ne a csapból kiengedett meleg vizet használja, inkább melegítsen hideg vizet;
-
javasolt a vízlágyítók és a vízkőképződés-gátló készülékek rendszeres karbantartása. A nem megfelelőképpen karbantartott készülékek hozzájárulhatnak a belső csőrendszer korróziójához, amely a régi csövek ólomtartalmának kioldódását eredményezi.